Európa identitását alapvetően határozta meg a római birodalom, és míg a nyugat mindig ezt az entitást próbálta feléleszteni, keleten, Bizánc eleste után Moszkva lett Konstantinápoly új örököse. 1990 után felcsillant a 395-ben kettészakadt ős-birodalom egyesítésének lehetősége: a kelet visszatérhetett volna Európába. Ennek – évekkel korábban teljesen abszurdnak ható – lépéseként Putyin 2001-ben az akkori amerikai elnöknek, az ifjabb Bushnak felvetette országa esetleges NATO-csatlakozását. Ha minden igaz, Bush nem is utasította el azonnal, de – mint az közismert – a dologból végül nem lett semmi. (Talán a szeptember 11-i merényletre adott nyugati válasz terelte el – vagy jegelte – a témát…)

Furán alakultak a szövetségek és ellenségeskedések a kontinens történetében. Anglia és Franciaország évszázadokig háborúztak, a középkori küzdelmek a gyarmati viszályokban öltöttek újra testet, de az 1898-as fashodai incidenst (amikor kis híján kirobbant köztük a nagy gyarmati háború) követően hirtelen egyezséget kötöttek (ez volt az entente cordiale), ami azt eredményezte, hogy a két ősi ellenség éppen akkor került egy oldalra, amikor az addigi történelem legnagyobb háborúja kitört.
(...)

https://vasarnap.hu/2025/12/27/ungvary-9/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

Először meg sem ismerte. Benézett a kórterembe, ahová a nővér mutatta, de az ablak melletti ágyon egy idegen, ijesztően öreg asszony feküdt. Éppen tovább akart menni, amikor a nő felnyitotta a szemét, és Renáta rádöbbent: az arcán a közelgő elmúlás jegyét viselő rémisztő vénség az édesanyja. Keresztülsietett a jobbra-balra merőlegesen álló ágyak között, az ott fekvőknek zavartan biccentett, talán dünnyögött is valami köszönésfélét, de kerülte a tekintetüket.