17.
(Megjelent a Demokratában 2025.08.13-án)
A fesztivál befejeződése utáni hajnalon a vízparti kecóban gyűltek össze a fiatalok; fülükben még csengett a „Mocskos Fidesz!”, átizzadt pólójukon virított az O1G, és idegeikben ott lüktetett az „Orbán, takarodj!” rigmusának vad mámora.
Dani pizzát rendelt, Lili és Vivi kihordták az italokat a hűtőből a teraszon kábultan ténfergők lelkes éljenzésétől kísérve.
– Milyen menő már Majka, mi? – szakadt ki egy akaratlan alliteráció Bencéből. – Puff, a mikrofonnal a Viktátorba! Az kell neki, mert hát mit kaptunk tőle?
Röhögés, háborgás, pfujolás, „macskás fadísz” kiáltások feleltek rá. Majd a hirtelen beállt csendben egyikük bátortalanul megszólalt:
– Faterom munkanélküli volt, a segélyből csak ivott, semmit sem adott haza, aztán kapott közmunkát, ma meg már az építőiparban melózik. Ő fizette a fesztiváljegyemet is…
– Az én muterom már nyugdíjas, kapott tizenharmadik havit, az enyémet ő köhögte ki.
– Én nem fizetek szja-t, mert nem vagyok huszonöt, öcsémnek ingyen van a tankönyv, pedagógus anyámnak emeltek egy csomót, nettó fél milla fölött kap, becsszóra, ő se fizet szja-t, mert négyen vagyunk…
– Én erdélyi vagyok – szólt egy lány –, magyar állampolgár, a barátom munkácsi, ő is magyar, nem is megy haza Kárpátaljára, mert elvinnék katonának megdögleni.
– Én országbérlettel jöttem le, kétezer forintért egész hónapig bárhova utazhatok. Innen Pestre megyek egy másik buliba, szeptemberben a portugál meccsre a Puskásba, megnézzük Szobót, énekeljük a Nélküledet, állati a hangulat…
Bence kényszeredetten bólogatott, de aztán fölemelte a magasba a sörösüvegét, úgy kiáltotta, mint az öreg Bárczi, amikor tetemre hív:
– Na de a közmunkán, nyugdíjemeléseken, szja-mentességeken és kedvezményeken, egyéb családtámogatásokon, kettős állampolgárságon, országbérleten, Puskás Stadionon, Liget-projekten, MVM Dome-on kívül mit kaptunk a Fidesztől?
– A közbiztonság… Az elég jó, unokatesóm Kölnben lakik, nem mer kimenni a…
– Demagógok! Mit értetek ti a politikához?
